Meteorit

---------------------------------------  

Amennyiben "meteorit-gyanus követ" találtál, segítünk meghatározásában és eljuttatjuk megfelelő szakemberhez.

További kérdés esetén: tuzgomb@gmail.com

---------------------------------------  

Oldalunk egy non-profit, független, baráti, tudománybarát közösség. 
Köszönjük észlelőink, olvasóink, csapatunkat támogató egyesületek és hivatásos szakemberek részvételét, véleményét, segítségét!

Az általunk észlelt és gyűjtött anyagot célunk hazai tudományos műhelyeknek adni (pl. ELTE Geológiai és/vagy Csillagászati Tanszék, SZTE Bajai Csillagvizsgálója, MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóintézete vagy a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Ásvány- és Kőzettár (1088 Budapest, Ludovika tér 2-6.) Meteorgyűjteményük: Link

Ezzel nemcsak a hazai tudományt szolgáljuk vele az Univerzum titkainak, a Naprendszerbeli anyag fejlődéstörténetének és egyéb összefüggések felderítése céljából, de olyan helyre kerül, ahol kutatók, diákok és érdeklődő amatőrcsillagászok megtekinthetik.


A hazánk területén leeső meteorit hivatásosak szakvéleménye szerint állami tulajdon!

--------------------------------------- 

METEORIT

Mi a különbség a meteor is a meteorit között? - kérdez vissza gyakran a nyelvbotló, melyre érkezik a gyors válasz, miszerint: "A meteor ami még repül, a meteorit pedig már leesett" - node járjunk utána ennek kicsit pontosabban:

A meteoritok a világűrből származó fém- és kőzetdarabok, méret szerint a legkisebb részecskéktől egészen tíz méterig terjedhetnek. Meteoritról beszélhetünk, ha a – világűrben még meteoroidnak nevezett kőzet - eléri a felszínt, de nem semmisül meg a becsapódáskor. Ez akkor lehetséges, ha a kőzet legalább fél méter átmérőjű, de legfeljebb tíz tonnás. Ennél kisebb kövek megsemmisülnek a légkörben, de a tíz tonnánál nagyobb sziklák (amiket már aszteroidának, kisbolygónak nevezünk) felrobbannak a talajba való csapódáskor, és kráter keletkezik.

Amikor a kőzetdarab belép a Föld légkörébe, a nagy sebesség (20-70 km/s) miatt összepréseli a levegőt maga előtt, emiatt az felhevül, fényt bocsát ki, így kialakul a meteornak nevezett jelenség. A fent említett méretű kőzetdarabok kb. 10-20 km magasságig még kozmikus sebességgel hatolnak be a légkörbe, de onnan már eredeti sebességüket vesztve szabadeséssel esnek le a Föld felszínére. Ilyenkor természetesen nem keletkezik kráter.

Radioaktív kormeghatározással meghatározható, hogy a meteoritok kőzetanyaga mikor keletkezett, mikor vetődött ki az anyaégitestből, a kozmikus sugárzásból megállapítható, hogy mennyi időt töltött a világűrben és hogy mikor érkezett a Földre. Ebből összeállítható az egyes meteoritok története.

A Naprendszer kialakulásakor a különböző ásványi anyagok különböző távolságokban „ülepedtek” le: a Naphoz közelebb inkább a fémek (Mg, Fe, Ni, stb), míg távolabb a szén, majd a különböző jegek dúsulhattak fel. A Naptól való távolság szerint kialakult a planetezimálokban, a néhány tucat kilométeres kőzet- és jégcsomók belsejében kétféle folyamat kezdődött. A Naphoz közelebbi kőzetekből álló sziklák belsejében a radioaktív bomlás hatására hő képződött. A hőmérséklet és nyomás hatására metamorfózis alakult ki, tehát ásványaik kémiai és kristályszerkezeti átalakuláson (átkristályosodáson) mentek keresztül. Ide kapcsolódnak a 4,5,6,7-es kőzettani típusok. A Naptól távoli, főleg jégből álló planetezimálok belsejében viszont a keletkezett hő csak arra volt elegendő, hogy a jég egy részét megolvassza, és a keletkezett víz a környező kőzetek ásványait agyagásványokká mállasztotta. Ide kapcsolódnak az 1,2-es kőzettani típusok.

A vizes mállás példája: 

A termális metamorfózis példája:

A meteoritok osztályozása 

A meteoritok osztályozása a felhalmozódó tudásanyag függvényében állandóan változik. A hagyományos osztályozási rendszer (kondritok és akondritok) még nem igazán veszik figyelembe a kőzetek genézisét, keletkezését. Az alábbiakban megpróbálom felvázolni a legújabb osztályozási szempontokat. Az egyes kőzetek és anyaégitestek genézisét figyelembe véve két nagy csoportot különíthetünk el: a differenciálódott és a nem differenciálódott égitestekről származó kőzeteket. Differenciálódott égitestnek nevezzük a bolygókat, a törpebolygókat, a nagyobb kisbolygókat és holdakat, ahol az eredeti kőzetanyag átolvadt, és anyaga elkülönült, létrehozva az égitest különböző rétegeit (kéreg, köpeny, mag). Nem differenciálódott égitestek például a primitív planetezimálok: a kisebb kisbolygók és üstökösök, melynek anyaga nem olvadt fel. 
  
Példa egy differenciálódott égitestre:

Kondritok

A nem differenciálódott égitestek anyagát kondritoknak nevezzük. A kondritok a bennük található kondrulákról, kis kőzetcseppecskékről kapták nevüket. Ezek a kőzetcseppecskék az űrbéli súlytalanság körülményei között alakultak ki a Naprendszer első ásványaiból. A később összetapadt por és kondrulák alakították ki a kondritokat, a planetezimálok kőzetanyagát.

 A Naptól való távolság szerint megkülönböztetünk közönséges és szenes kondritokat. A közönséges kondritokra jellemző a termális metamorfózis, a szenes kondritokra pedig a vizes mállás jellemző. 

Magmás eredetű akondritok

A primitív akondritok kémiai összetétele még hasonló a kondritokéhoz, de szerkezete már akondritos, tehát magmás olvadási folyamatokra utal (angrit, augrit, acapulcoit, lodranit, winonait, ureilit, brachinit). Bizonyos szempontból az IAB vasmeteorit is ide tartozik, hiszen ez a csoport és a winonaitok egy égitestről származnak – ezek a vasmeteoritok az éppen kialakuló vasmagból származnak.

A következő folyamat a Veszta kisbolygóról származó úgynevezett HED csoport bizonyos tagjai: a vulkanikus és kismélységi eukrit és a mélységi diogenit – ezek már igazi akondritok.

A Vesztánál nagyobb Holdról származnak a lunaitok. Ide tartoznak az anortozitos magasföldi kőzetek, a mare-bazaltok, valamint a mélységi gabbrók és noritok.

A marsi meteoritok közé tartoznak a bazaltos-shergottitok, a nakhlitok, melyek főleg monoklin piroxénből álló kumulátos kőzetek, a chassignitek, melyek olivindús mélységi kőzetek, valamint ortopiroxenit.

A magmás akondritok közé tartoznak még a pallaszitok is, ezek nagyon különleges mélységi magmás kőzetek, egy differenciálódott kisbolygó mag-köpeny határáról származnak, ami a közet szerkezetén is látszik: vas-nikkel mátrixba ágyazott olivin-kristályokból áll.

A vasmeteoritok nagy része szintén magmás eredetű. Ezt a csoportot kétféleképpen is osztályozhatjuk: szerkezet vagy pedig összetétel alapján.  Szerkezet alapján oktahedriteket, hexahedriteket és ataxitokat különböztetünk meg. Kémiai összetétel alapján (minden csoport különböző égitestekről származik) az alábbi csoportok magmás eredetűek: IC, IIAB, IIC, IID, IIF, IIG, IIIAB, IIIE, IIIF, IVA, IVB.

Impakt kőzetek

A meteoritok egy része impakt (becsapódásos) eredetű. Ide tartoznak egyaránt kondritos és akondritos égitestről származó kőzetek is. Az akondritos eredetű impakt kőzeteket külön csoportosítjuk:

A Vesztáról származó howarditok regolit breccsák, melyek tartalmaznak eukritot, diogenitet és idegen, más égitestről származó kőzetanyagot is.

A mezoszideriteket régebben kő-vas meteoritok közé sorolták, mivelhogy felerészt vas-nikkel ötvözetből, és felerészt szilikát összetevőkből áll, de ez a regolit breccsa szilikátos összetétele tulajdonképpen eukritot és diogenitet tartalmaz, tehát a howarditokra hasonló.

A Holdról szintén ismerünk regolit-breccsákat, olvadék-breccsákat és fragmentális breccsákat is.

A vasmeteoritok egy része szintén becsapódásos és nem magmás eredetű. Az IIE csoport a H kondritok égitestjéről származik, és valószínűleg a becsapódó égitest által felolvasztott kondritok vasát részben megolvasztotta.

---------------------------------------
 

Meteoritot találtam?

Ha azt gondoljuk, hogy meteoritot találtunk, legelőször néhány, otthon könnyen elvégezhető vizsgálatot kell elvégeznünk. Az akondritokat kivéve az alábbi kérdésekre igen a válasz.

• Szokatlanul nehéz-e a kövünk?
• Vonzza-e egy erős mágnes?
• Van-e sötétbarna, esetleg rozsdaszínű vékony kérge?
• Kőmeteorit esetében látunk-e kis gömböcskéket a belsejében?
• Kőmeteorit esetében látunk-e kis fémszilánkokat a belsejében?

Ha ezek után úgy gondoljuk, hogy a birtokunkban levő kőzet meteorit, egy kis mintát kell küldeni egy arra szakosodott, hiteles laboratóriumba annak megállapítására, hogy az valóban egy meteorit. Természetesen nem az egész követ kell elküldeni, hanem annak egy darabkáját, kb. 5 grammot.

A meteoritok laboratóriumi tesztelése

A kőmeteoritok laboratóriumi tesztelése úgy kezdődik, hogy egy vékony csiszolatot készítenek, majd kőzettani és ásványtani elemzést végeznek. A vékonycsiszolat segítségével meg lehet állapítani egy optikai mikroszkóp alatt, hogy az adott meteorit melyik kőzettani (petrológiai) osztályhoz tartozik: H, L-LL, EH, EL, Cl, CM, CO, CV, CK, CH, CR, és R kondritok. Az akondritokat vizuális módszerekkel is meg lehet egymástól különböztetni.

A második lépés a főbb ásványok elektron-mikroszondás meghatározása. A kondritok esetében megpróbálják meghatározni az olivin és piroxén átlagos összetételét. Az akondritok esetében a vizsgálat ezen fázisában egyéb ásványi anyagokat lehet tesztelni, úgymint plagioklász, olivin, piroxén, oxidok, stb. 

Különleges meteoritok esetében, mint például esetleges marsi és holdi meteoritok esetében, oxigén-izotópos vizsgálatra is szükség van, mert ezek a meteoritok nagyon hasonlítanak Földi megfelelőikhez, mint például bazalt, diabáz, dunit, stb.

Vasmeteoritok sokkal több munkát igényelnek. Polírozott és maratott felületetet készítenek, melynek segítségével ki lehet deríteni a kristályszerkezetet (mind a makro-és mikroszkóposan). Ezután nyomelem-elemzést kell elvégezni,  legalább a Ni, Co, Ga és az Ir tartalommal kapcsolatban. A leggyakoribb analitikai módszer erre a célra a neutronaktivációs analízis (INAA).

Köszönjük ezt a nagyszerű összefoglalót Balogh Gábor-nak!