"Különkiadás": Mit láthatunk még a Tűzgömbök mellett a Déli égbolton? - Jónás Károly tollából :)
Hosszas szervezés és kalandos utazás során
jutottam el 2012 márciusában többedmagammal Chilébe, melyet Kristián Molnár
szervezett Szlovákiából, és melyhez Stanislav Kaniansky, Jan Mäsiar és
Tepliczky István is csatlakozott. Az expedíció elsődleges célja az állatövi
fény megfigyelése és dokumentálása volt a páratlan déli egű Atacama sivatagból.
Az olykor 4200m magasságból megfigyelt Déli
égbolt mindenkit lenyűgözött és a hosszabb éjszakáknak köszönhetően rengeteg
idő volt szerteágazó céllal megfigyelnie a sötét égbolt jelenségeit. Jómagam
érdeklődve csatlakoztam a különböző megfigyelésekhez és előszeretettel
barangoltam az eddig ismeretlen objektumok világában. Fotózások alkalmával
sikerült néhány fényesebb meteort rögzítenem, illetve az állatövi fény csodás
látványát!
Mégis az egyik legnagyobb élményt egy
trópusi zivatar március 21/22-én éjszaka okozta! Hogy mi lehet szép egy kb.
100km-re lévő villámló felhőgombócban? Az, ami felette történik! És az egyik
ilyen jelenséget hívják vörös lidérceknek!
A
késő délutáni órákban mindössze 15-20% volt a páratartalom, és ez reggelre is
csak 50-55%-ra emelkedett. Napnyugta után mivel a Baktérítő közelében voltunk,
gyorsan besötétedett a sivatag felett az ég. Varázslatos színekben lehetett
látni az Andok csúcsait. Az esti fotózás után mindenki hálózsákba bújt, hogy
egy keveset pihenjen a hajnali állatövi fény fotózása előtt. Már ekkor is
lehetett látni, az Andok keleti oldalán, Argentína irányában a zivatarok
kialakulását: fel-felvillant az ég a hegyek mögött. Mindenki arra számított,
hogy ezek a zivatarok hajnalra elvonulnak vagy feloszlanak, de helyi idő
szerint, hajnali fél egykor Tepliczky István azzal ébresztett, hogy
felerősödött a villámtevékenység és ő már legalább 2-3 vörös lidércet látott
felvillanni a hegyek felett. Úgy pattantam ki a hálózsákból, ahogyan az álom a
szememből és már szaladtam is ki a fényképezővel „szerencsét próbálni”! Canon
EOS 60D-t és egy Sigma 18-50mm-es objektívet használtam, melyet először 35mm-en
és kb ISO 2500-as érzékenységre állítottam. A
fényképezőgépet az utolsó látott lidércek felé fordítottam és pár kép után
sikerült is az elsőt megcsípnem. A gépen visszanézve túl kicsinek találtam a
látott képét, így az objektívet 50mm-re a gép érzékenységét pedig ISO 6400-ra módosítottam,
majd 8 másodperces sorozat felvételeket készítettem.
A „lidércek
táncában” nehezen találtam rendszert. Volt, hogy akár 15-20 fokra jelentek meg
a villámlási góctól és olyan is, hogy pár perc alatt 3-4 is látszott, majd
20-30 percig egy sem. Kiszámíthatatlanul bukkantak fel az éjszakában, én pedig
gyakran eredménytelenül vadásztam és forgatgattam a gépet. Mégis a hajnalig
tartó aktivitás során sikerült 7 lidércet megörökítenem!
Hatalmas élmény volt számomra életemben
először, ezzel a jelenséggel élőben megismerkednem! Főleg egy ilyen csodálatos
környezetben! A további éjszakák során még háromszor láttunk hasonló
zivatarokat, azonban vörös lidérceket már nem sikerült megfigyelnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése