ORIonidák-meteorraj

Az ORIonida-meteorraj - október 1. - november 7.

Nevük és rövidítésük: Orionidák, ORI.

Jelentkezési időszak: október 1 – november 10. (Más források szerint okt. 2 – nov. 7.)

Aktivitás maximuma: általában október 21-e körül, de hosszan elnyúló maximumot mutatnak okt. 20-24. között.

Radiánspozíció maximumkor: RA=95°, D=+16° (l. a mellékelt térképet).

ZHRmax = 22 meteor/óra (ld. a szövegben a kivételes eseteket)

r = 2,9 (l. még a főszöveget)

V = 66 km/s, gyorsak.

Szülőégitest: 1P/Halley üstökös.

1. ábra: az Orionidák és az Epszilon Geminidák (EGE) meteorraj radiánsának helyzete különböző napokon az égen. Forrás: IMO (www.imo.net)

Az Orionida-raj pályaelemei Lindblad fotografikus mérései szerint (1987, Physics and orbits of meteoroids, in: The Evolution of the Small Bodies of th Solar System):

q — napközelpont — 0,575 CSE

a — fél nagytengely — 11,5 CSE

P — keringésidő — 40 év

e — excentricitás — 0,951

i — pályahajlás — 164,3°

ω — perihélium argumentuma — 82,7°

Ω — felszálló csomó hossza — 28,2°

A raj tehát retrográd pályán kering a Naprendszerben.

A raj felfedezésének és kutatásának története

Az Orionida meteorrajt legkorábban középkori kínai észlelők említették. Európából nem írták le őket 1864 előtt, amikor is Alexander Herschel feljegyezte őket.

Az Orionidák évente jelentkező meteoráramlat, amelyet a déli és északi földtekéről is lehet észlelni. Jelentkezési időszakuk október 2-ától november 7-ig tart. A radiáns már éjfél előtt jó magasra kerül, Magyarországról nézve 59° magasan delel (késő hajnalban). A maximum éjszakáján egy észlelő tökéletes megfigyelési körülmények között ZHR=20 Orionida-meteorra számíthat óránként.

(ZHR: Zenithal Hourly Rate, vagyis zenitre korrigált óránkénti darabszám. Megadja, hogy egy észlelő a teljeslátható égbolton hány meteort látna egy óra alatt, ha nincs semmilyen kitakarás (fák, épületek, hegyek), nincs fenn a Hold az égen, a szabadszemes határmagnitúdó +6,5 mag., valamint a radiáns a zenitben van. Mivel egy észlelő az égbolt kb. egyharmadát képes átfogni, a szabadszemes hmg pedig ma már többnyire csak 5,5 mg körül van a sötét helyekről is, a ténylegesen megfigyelhető óránkénti darabszám a ZHR-nél kisebb. Magyarországon amikor a radiáns delel, egy észlelő óránként két Orionidát láthat, egy háromfős csoport, ha felosztja az eget maga között, hatot-nyolcat.)

Az Orionidák maximuma nem olyan éles, mint a Quadrantidáké, ami csak pár óráig tart, vagy a Perseidáké, amely gyakorlatilag egy éjszakára koncentrálódik, hanem több napon át tart. Október 20-24-e között gyakorlatilag folyamatosan maximumot látunk. Ennek oka, hogy az Orionidák már jobban szétterült raj, mint az említettek.

2. ábra: az Orionidák átlagos aktivitásprofilja az idő (SL) függvényében 1998-2005 közötti vizuális észlelésekből számítva. Függőleges tengelyen a ZHR, vízszintesen az idő van feltüntetve (1° SL megfelel kb. durván 24 órának). Forrás: Meteor Shower Workbook 2014, összeállította: J. Rendtel.

Az Orionidák szülőégitestje az 1P/Halley-üstökös. A késő 1970-es évektől számos csoport elkezdte célzottan megfigyelni az Orionidákat, mert a szülőégitestje 1986-ban tért vissza. Ám semmilyen rendkívüli aktivitás nem kísérte a szülőüstökös visszatérését, minden normálisan zajlott. 1993-ban holland és német megfigyelők jelentős növekedést figyeltek meg az ORI-aktivitásban, ZHR=30 meteor/órát tapasztaltak 1993. október 18-a reggelén – ilyenkor az Orionidák még csak ZHR=10 meteor/órával jelentkeznek normálisan (2. ábra). Ekkor sokkal több fényesebb rajtagot észleltek arányaiban, mint máskor, és ezt a vizuális észlelők mellett a fotografikusok is megerősítették. Valamiért a raj egy nagyobb fragmentumokban gazdagabb része érte el a Földet ekkor. 2008-ban J. Rendtel 1928-ig visszamenőleg összegyűjtötte az Orionidák aktivitására vonatkozó információkat. Az 1981-2001 között észlelt maximális ORI-ZHR-eket a 3. ábra mutatja be. Ebből látszik, hogy a ZHR maximumban 12 és 33 meteor/óra között változik évről-évre, meglehetősen szabálytalanul.

3. ábra: az Orionidák maximális ZHR-je különböző években vizuális észlelésekből számítva. Függőleges tengelyen a ZHR, vízszintesen az idő van feltüntetve. Forrás: A. Dubietis (WGN 31. kötet. 43. oldal, 2003) és Meteor Shower Workbook 2014, összeállította: J. Rendtel.

2006-ban és 2007-ben az Orionidák aktivitása váratlanul és jelentősen megnőtt, maximumban elérte a ZHR=60-at illetve 80-at, és mindkét alkalommal három egymást követő éjszakán meg is tartotta. Ugyanakkor a populációs index 1,6-ra süllyedt 2006-ban és 2 alá 2007-ben!

A populációs index megadja, hogy egy magnitúdóval halványabb meteorból hányszor több van a rajban, így a rajbeli halvány és fényes rajtagok arányát méri. Az alábbi táblázat segít bemutatni, hogy különböző populációs indexek kb. milyen megfigyelhető átlagfényességnek felelnek meg, illetve hogy a fényes/halvány (0-nél fényesebb/halványabb) rajtagok aránya hogyan viszonyul egymáshoz.

1. táblázat: r (populációs index) és a hozzátartozó kb. átlagfényesség, valamint a 0 mg-nél fényesebbek közelítő aránya az összesen belül

r	Átlagfényesség és 0 mg-nél fényesebb rajtagok aránya
1,1	0,62 mag / 45%
1,3	1,60          / 30%
1,5	2,24          / 19%
2,0	3,02          / 7,5%
2,5	3,32          / 3,4%
3,0	3,50          / 1,8%
3,5	3,60          / 1%

2008-ban és 2009-ben még mindig nagy volt az aktivitás, a ZHR 40-et és 50-et is elért, de a populációs index visszament a normális érték közelébe, nem volt a fényességeloszlás többé pekuliáris. Ez azt jelenti, a halványabb rajtagok aránya megnőtt.

Hosszú időt tekintve a populációs index az Orionidákra 2,3 és 2,9 között mozog. Ezek a jobbára halványabb rajtagok 1:6 arányú középmozgás-rezonanciában vannak a Jupiterrel (azaz míg a Jupiter hatszor tesz meg egy Nap körüli keringést, ezek a meteoroidok egyszer.) Maga a szülőégitest nincs rezonanciában a Jupiterrel (az 1P/Halley keringésideje kb. 76 év), ezért az történik, hogy az üstökösből valamikor elszabadult meteoroidok bármilyen arányú rezonanciába kerülhetnek majd a Jupiterrel. Az 1:6-os rezonanciába került meteoroidok árama azonban rendkívül széles a Naprendszerben, ezért könnyen eléri a Földet. Mivel a Jupiter keringésideje kb. 12 év, hat keringése 72 évet tesz ki. Ezért azt gondoljuk, hogy 2006-2009-et megelőzően 72 évvel az Orionidák ugyancsak erős aktivitást produkáltak. Ezek az 1934-1937 közötti éveket jelentenék. Valóban, Loreta 1936-ban az olaszországi Bolognából végzett meteorészlelései alapján a szokottnál háromszor erősebb ORI-akivitást tapasztalt. Mintha Prentice 1934-ben és 1939-ben írt beszámolói is megerősítenék ezt a képet, de sajnos nincs elég információ az ő írásaiban ahhoz, hogy teljes megerősítést adjanak.

4. ábra: Pető Zsolt által fotózott Orionida.  A nyíl a meteor haladási irányát jelzi. Felvételének adatai:

Dátum, idő:	2012.10.19. 03:30 UT
Helyszín:	Nagykanizsa, HU
Kamera:	Canon 1000D, Sigma 17-70mm DC MACRO, 19mm, f/3.2
Expozíció:	30 sec, ISO 1600
Referencia kép:	IMG_068179 (JPG)
Meteor:	ORI
Leírás:	Legalább -1 magnitudós meteor lehetett, a videokamerarendszer hibásan jelzi csak -0.1 magnitudósnak (két részletben kapta el).
Szimultán:	= HUBEC Meteor 117, 03:30:33 UT, 2012.10.18/19 Shower = ORI v = 11.9deg/sec, -0.1mag, 0.46s

A meteorok iránt érdeklődőknek érdemes  meglátogatni Pető Zsolt honlapját is a http://www.bootesvoid.com/ címen. Ugyancsak ajánljuk a Tűzgümbök Világa blogot, amely a http://tuzgomb.blogspot.hu/ oldlaon érhető el.

Az Orionidák 2015-ben viszonylag kedvező körülmények között figyelhetők meg, a Hold ugyanis első negyed után lesz néhány nappal, így éjféltájban lenyugszik. (Első negyed október 20-án!). Az Orionidák radiánsa este 10 óra után kel, a megfigyelésükre legjobbak az éjfél utáni órák.

Forrás: www.vcse.hu / Csizmadia Szilárd