Hogyan is készülnek ezek az előrejelzések?
Csizmadia Szilárd nagyszerűen összefoglalta nekünk:
Meteorrajok időpontjainak előrejelzése. A többekben felmerült kérdésekre egy nagyon rövid összefoglaló következik. Ha tudjuk korábbi üstökösmegfigyelésekből, hogy az adott üstökösből melyik időpontban mennyi por áramlott ki, akkor égimechanikai számításokkal nyomon lehet követni, hol jár ez a por a naprendszerben, és mikor ütközik a porfelhő a Föld légkörének, meteorfelvillanásokat okozva. Ilyen esetben akár 5 perc pontossággal is előrejelzhető a raj maximuma, ilyenre volt is példa a múltban. Sokkal gyakoribb azonban az az eset, amikor a szülőégitestként szolgáló üstökös múltbéli aktivitása (porkibocsátásának mértéke és időpontja) nem ismert. Pl. mert régen csak a fényesebb üstökösöket észlelték, netán csak a szabadszemeseket, felhős volt, nem volt egész világra kiterjedő észlelőhálózat, nem volt SOHO űrszonda, amivel a Nap közvetlen közelében is meg lehetett volna figyelni az üstököst stb.
Ezeket az észleléseket csak gyengén pótolja az, hogy a meteorrajokat elvileg infravörös fényben látnánk: a gyakorlatban ilyen megfigyelések szórványosak, nem rendszeresek, és nagyon gyenge fényűek a meteorrajok infrában, ezért jelenleg nincs is műszerünk, amikkel észlelhetnénk őket. Van olyan meteoráramlat, ami akár 1000-2000 évvel ezelőtti üstökös-napközelségből származik - ki figyelte meg akkor, és milyen adatokat szolgáltatott? Ebben a gyakori esetben a meteorraj maximumának előrejelzésére a legjobb a múltbeli tapasztalat, hogy SL-ben (Nap ekliptikai hosszúsága) mikor következik be.
A Perseidákét kereken SL=140,0 fokra teszik a múltbéli tapasztalat okán, ez idén aug. 13-a hajnalára esik (a naptár egyenetlenségei miatt kissé mozog előre-hátra évről-évre). Egy másik lehetőség, hogy feltesszük, hogyan viselkedett az üstökös a múltban, és ez alapján próbálunk előrejelzést tenni - ennek a fajta előrejelzésnek a pontossága attól függ, milyen jó a feltevés arra nézve, hogy hogyan vislekedett az üstökös a múltban. Ez általában, de nem minden esetben működik. Érdekes módon többnyire ez az utóbbi eljárás felülbecsüli az aktivitást. Vagy nem tud mit kezdeni a porszemcsék méretével, mert a múltban senki nem figyelte meg az üstököst.
Jó példa a 2014-es Camelopardalidák esete: valamikor a 18-19. század fordulóján az üstökös aktív lehetett, de nem észlelték, mégis úgy gondolták a maiak, lesz belőle meteorkitörés. Lett is, csak nem az előrejelzett időpontban, hanem néhány órával később, és nem szabadszemes meteorokkal, amiket a nagyobb meteoroidok okoznak, hanem radarral észlelték, mert az kisebb méretű = halványabb meteorokra is érzékeny. Volt jelentős meteortevékenység, csak nem szabadszemes... Ez nagy dolog, mert a múltbéli megfigyelések hiányát is lehet ma már modellezni!
Mindezeket az előrejelzéseket és tapasztalatokat az IMO meteornaptára összegyűjti, ami előrejelzésként szolgál, és itt érhető el: http://imo.net/calendar/2014#table5
HUVCSE04 ~ 22:42UT PER
PERseidák márpedig vannak, ez jól látható a VCSE videometeoros kameráinak felvételein is, melyeket folyamatosan nyomon követhetünk az alábbi linkeken:
HUVCSE01 (Zalaegerszeg, Bánfalvi Péter)
HUVCSE02 (Baja, Dr. Csizmadia Szilárd Berlinből)
HUVCSE03 (Budapest, Zelkó Zoltán)
HUVCSE04 (Budapest, Zelkó Zoltán) /Ezen kamerák felvételei reggelente frissülnek, az adatok alatt a rögzített meteorok képeivel./
